A Baranya vármegyei I. osztályú labdarúgás bemutatása - 1953 Északi csoport

Labdarúgó Baranya megyei I. osztály, 1953-as évad, Északi csoport

A bajnokság sorszáma, 1951-től: 3.

Az osztály besorolása: 3. (az NB I, NB II mögötti).

A bajnokság lebonyolítási rendje: tavaszi-őszi rendszer (egy naptári évben).

A bajnokság rajtjának ideje: 1953. március 15.

A bajnokság befejezésének ideje: 1953. október 21. 

A bajnokságba benevezett csapatok száma: 14.

A bajnokságot befejezett csapatok száma: 14.

Települési megoszlás: Bóly (1), Hidas (1), Mohács (1), Pécs (7), Pécsvárad (1), Szászvár (1), Véménd (1), Villány (1).

Bajnok: a Pécsi Haladás

Kieső: nem lehet pontosan megállapítani, mert a következő évadban visszatértek az egycsoportos rendszerre.

Óvás után lett megyebajnok a Pécsi Haladás

A megyebajnokságot is elérte a magyar labdarúgás örökös rákfenéje, az átszervezés. Még sokat sem kellett rá várniuk a csapatoknak, a sportvezetőknek, meg a drukkereknek. Két teljes idény végeztével érkezett az OTSB (Országos Testnevelési és Sportbizottság) verdiktje. Az pedig arról szólt, hogy legyen két liga (ezt a szót persze nem használták egyszer sem!) a megyében, méghozzá földrajzi alapon. Az egyik Déliként vált ismertté, de azon már túlléptünk az előző részben. Maradt hát az Északi. Bár, itt azért közbejött a hiba, mert a csoportok elosztása többek számára sérelmesre sikeredett. Ezért újragondolták a dolgot, majd véglegesítették a besorolást. Biztos akadt olyan egyesület, amelyiknek meg ez nem tetszett, de valahogyan csak szét kellett vágni a mezőnyt, ha futballozni szerettek volna a játékosok (Dunántúli Napló, 1953. március 17.).

A Pécs Haladás (ma PEAC), a későbbi bajnok úgy vágott bele a menetelésbe, hogy arra panasz nem lehetett. A Siklósi Traktor ellenben olyan teljesítményt nyújtott az egyetemistákkal illetve főiskolásokkal szemben, mint akik nem tudták, hogy a mérkőzés már beleszámít a végelszámolásba. Ezt a 6:1-es gólarány is híven tükrözi. (Dunántúli Napló, 1953. március 17.).

A Szászvári Bányász jó erőkből állt, míg a Pécsváradi Petőfi ezzel nem dicsekedhetett. Lehet, hogy területileg sikerült közmegegyezésre jutniuk azoknak, akik a beosztást végezték el, de az erőviszonyok jelentősen eltolódtak, ami hamar kiderült. A 8:0-s hazai siker a pécsváradiak számára sok jót nem ígért a folytatásban sem (Dunántúli Napló, 1953. március 31.).

A későbbi bajnoki második Szászvári Bányász a csoportrangadón 3:1-re verte a Haladást. Ha viszont nem tudnánk, hogy labdarúgásról volt szó, azt is hihetnénk, hogy vízlabdában csapott össze a Pécsi Építők a Hidasi Bányásszal. A 7:2 alapján pólóra is lehetett volna gyanakodni, de nem az volt, hanem foci, sok góllal (Dunántúli Napló, 1953. április 10.).

A hidasiak igyekeztek feledtetni korábbi kisiklásukat. Ennek áldozata a Mohács Petőfi lett, hiszen 5:3 került a jegyzőkönyvbe. A Pécsváradi Petőfi védelme vendégségben is „gólerősen” játszott, de a csatárok még náluk is eredményesebbé váltak, ennek lett következménye a Vasas II Bányásznál elért 4:5. (Dunántúli Napló, 1953. április 14.).

A soros fordulóban is kiszakadt a gólzsák több helyen. A Pécsi Kinizsi–Hidas, illetve a Mohács–Villány ütközet 3:2-re végződött. A Pécsi Porcelán pedig 5:1-re bizonyult jobbnak rendezőként, a bólyiak nagy keserűségére (Dunántúli Napló, 1953. április 21.). Sajnos, táblázatot viszonylag ritkán közöltek az újságok, nehéz volt követni a pillanatnyi állást, de a szurkolók tudták, miképpen állnak a kedvenceik. Hat befejezett kör után a Szászvári Bányász vezette a mezőnyt, veretlenül, egy pont előnnyel, a Haladással szemben (Dunántúli Napló, 1953. április 25.).

A Pécsi Haladás a bajnokság befejezésének pillanatában 118 gólnál járt, ami csúcsként vonult be az idényt nézve. Ebből négyet a Porcelángyár védői közelről is láthattak, ha már megakadályozni nem tudták a támadókat. A vége tehát 4:1 lett, ami még éppen vállalható kudarc. A Mohácsi Petőfi erre is rá tudott tenni egyet, vagyis a Vasas I Bányász hátvédjei is jobbára „nyomozták” a labdát (Dunántúli Napló, 1953. április 28.).

Nyert a Pécsvárad, a Villányt verték 3:0-ra. Ez annyiban érdekes, hogy a végén utolsó helyre szorult „váradiak” túl sok sikert nem ünnepelhettek meg az évadban. A Szászvári Bányász erőteljes felvonulást tartott a Hidasi Bányásszal szemben, 6:1-es végeredményt élvezhettek a hazai szurkolók (Dunántúli Napló, 1953. május 5.).

Egy mondás szerint a májusi eső aranyat ér. Ez így lehet a mezőgazdaságban, de nem fedi a valóságot a futballmeccsek esetében. Ennek ékes példájaként, a Vasas II Bányász–Pécsvárad találkozó 2:0-nál szakadt félbe. A második játékrész 16. percében a nagymennyiségű égi áldás következtében a játékvezető lefújta a vízi birkózást (Dunántúli Napló, 1953. május 10.).        

Döntetlent hozott az egyik találkozó, de eléggé meglepő eredménnyel. Az 5:5 nem olyan nagyon gyakori végállás a labdarúgásnak, erre hánytak fittyet a Pécsi Kinizsi– Porcelángyár összecsapás résztvevői. A Szikra ellenben egyetlen góllal is két ponthoz jutott, méghozzá a Haladással szemben, amire többen is felkapták a fejüket (Dunántúli Napló, 1953. május 19.).

Azt nem jelenthetjük ki magabiztosan, hogy minden hírt, eredményt sikerült, illetve sikerül majd megtalálni, de az bizonyos, egy eléggé erős végeredmény felbukkant. A Pécsi Porcelángyár–Pécsvárad találkozó 15:0-ával ért véget. Ami nyilvánvalóvá tette, hogy két csoportban 28 klubot nem bírt el a megye. Ez pont olyan volt, mint a puding próbája, vagyis az evés. De a felkínált „sportédesség” nagyon puhára sikeredett. Ehhez képest a Vasas I Bányász–Véménd erőpróba, a maga 6:0-jával már-már szorosan alakult ki. Minden viszonylagos, ennyit erről (Dunántúli Napló, 1953. május 26.).

A Villányi Traktor játékosai szinte felszántották a pályát, miközben 7:2-re ütötték meg a Hidasi Bányász formációját. A csatárok sziporkáztak, a nézők szórakoztak, a színvonalról ellenben nincsen semmi hírünk sem. Mert a sportoldalon kevés hely jutott a megyei focinak, mivel a politika sokat elvitt a tartalomból (Dunántúli Napló, 1953. június 10.).

A bajnokság lebonyolítói úgy döntöttek, hogy a tavaszi sorozat végén, ami már belecsúszott a nyárba, három kanyart előrehoznak őszről. Így keveredtek össze az évszakok, fokozva az izgalmakat, bár nem az volt a cél. Hanem inkább az, miszerint a legvégén a Déli, meg az Északi csoport nyertesének még döntenie kellett arról, melyikük lesz végül a baranyai abszolút győztes (Dunántúli Napló, 1953. június 13.).

A Sellyei Vörös Meteor focistái mintha kissé korábban vették ki a szabadságukat, mint az elvárható lett volna. El is halványultak a vörösök, legfeljebb rózsaszínben pislákoltak. Hiszen a Mecsekszabolcsi Bányásszal szemben semmire sem nyílt esélyük, legfeljebb a középkezdések gyakorlására, amit a 8:1 is jól mutat (Dunántúli Napló, 1953. június 16.). Eközben, kijátszva az éberséget, a szerkesztők néha összekeverték a csoportokat, ezzel csempészve plusz izgalmakat a sorozatba.

A harmadik ráadás sem múlhatott el rendkívüli esemény nélkül. A Pécsi Haladás a Vasas I Bányásznál tett látogatást, ami rövidre sikeredett, bár a pécsi focisták persze nem tehettek a dologról. Amikor a vizitálók az első 45 perc hajrában már 4:1-re vezettek, ekkor valaki(k) a játékvezetőt bántalmazták, ő erre lefújta a kilátástalan küzdelmet (Dunántúli Napló, 1953. június 30.). Mindenkinek jól jött hát a nagy melegben a hosszabb tervezett pihenő.

Elkészült az Északi csoport sorsolása. Már ami még visszamaradt a tavaszi túlórát követően. (Dunántúli Napló, 1953. augusztus 6.). (Csatolt kép!)

A bőrfoci szertelen kergetése augusztus 16-án folytatódott, sokak örömére. Pár esemény a megyeválogatott csongrádi utazása miatt elmaradt. Ez azonban cseppet sem zavarta a Pécsvárad csapatát, amelyik „átmentette” rossz korábbi formáját. A rajtnál újra bennragadtak, mivel 6:1-es végeredménnyel vágtak neki a folytatásnak. A 6:1 ellenben jót tett a véméndi támadók önbizalmának (Dunántúli Napló, 1953. augusztus 18.).

Elérte a „töréskár” a Porcelángyár munkásait, pontosabban labdarúgóit. Ugyanis a Vasas I Bányász nem bánt kíméletesen a gyáriakkal. A 7:1 ismertében jogos lehetett a vesztes bírálata, ha akadt ilyen egyáltalán, mert az újság nem jelentett róla semmit (Dunántúli Napló, augusztus 25.).

Némileg mellékesen jelenthetjük, hogy az új játékosait is bevető Haladás, nagy harcban, 3:1-re verte a Véméndet. Aminél azért sokkal érdekesebb lehetett, amikor a Szászvári Bányász–Vasas II összecsapás valóban átment összecsapásba. Midőn 5:0-ra állt a dolog, bántalmazták a játékvezetőt (nem derült ki lehetett a tettes), mire a spori lezárta a harcot, a 82. játékpercben (Dunántúli Napló, 1953. szeptember 1.). Közben kötelezővé tették a sportorvosi vizsgálatot minden játékos számára (Dunántúli Napló, szeptember 2.). (Csatolt kép!)

Elszenvedte első vereségét Szászvári Bányász, méghozzá a Hidasi Bányásszal szemben. A hidasiak 3:2-es sikere után több felkiáltójelet szedett a nyomdász, ami felhívta a figyelmet a hatalmas meglepetésre. Ez utóbb a szászváriak bajnoki címébe került (Dunántúli Napló, 1953. szeptember 15.).

Sokat nem kellett utaznia a Vasas II Bányásznak, hiszen a Vasas I Bányász volt a pályaválasztó, a bajnokság hajrájában. A vendégek akár gyalog is átmehettek volna a szomszédba, bemelegítés gyanánt. Aztán II-es „meg is fázott”, mert az I-es 3:1-re bizonyult jobbnak. A Haladás viszont nem hibázott a legfeljebb szorossá tudta tenni a pécsi 3:2-es sikerét, amiért pont nem járt (Dunántúli Napló, 1953. október 13.).

Az utolsó találkozóra maradt a döntés abban, ki nyeri meg az Északi csoport I. helyét. Egy szerdai napon, amikor a Pécsi Haladás–Szászvári Bányász rangadóra került sor, ami végül némileg egyoldalúra sikeredett, hiszen 4:0 lett a „móka” vége. De azért az nagyon érdekes, miszerint 5000 néző látta az eseményt. Még a gólszerzők neve is majdnem hiánytalanul fennmaradt, ami ritkaság. Tehát Kasza (2), Hidvégi, no meg Berki egyszer volt eredményes. Gólpasszt adott egy beíveléssel Molnár. Amivel, pontegyenlőséget követően, gólaránnyal a Haladás végzett elöl Északon (Dunántúli Napló, 1953. október 23.).

Jöhetett hát a két csoportnyertes két erőpróbája a tényleges bajnoki címért. Az első mindjárt október 24-én, a Tüzér utcában. Haladás–Honvéd 0:0, vagyis minden kérdés nyitott maradt (Dunántúli Napló, 1953. október 27.). A Haladásban jó teljesítményt nyújtott Szabolcsi, Szőcs és Lendvai – a sajtó szerint. A másik oldalon kitűnt Grozdics, Sipeki, meg Csupák.

A visszavágón a Pécsi Honvéd 3:2-re verte a Haladás, amivel nyert – volna. De a másik fél óvott, aminek helyt is adtak, amivel utóbbiakat hozták ki jobbnak. A Haladás folytathatta dolgot, az NB II-be jutásért vívott körmérkőzéseken azonban elbukott, de az már nem volt része a megye I. osztály történetének (Dunántúli Napló, 1953. október 30.). (Az óvás okát nem sikerült megtalálni, vagy nem írták meg, vagy a világ legapróbb betűivel nyomtatták ki…)  

(Források: Dunántúli Napló, heti tudósítások, cikkek, táblázatok, 1953-ból.)