A Baranya vármegyei I. osztályú labdarúgás bemutatása - 1957

A történelem elsodorta az új bajnoki kiírást

Labdarúgás helyett jöjjön hát a történelem! Az 1956-os, őszi, magyarországi forradalmi események háttérbe szorították a labdarúgást. Ennek egyik mellékes szálaként megalakult a Délnyugati Labdarúgó Szövetség. A szervezet képviselői pedig gyorsan kijelentették, az 1956-os bajnokságot a megyei I. osztályban is befejezettnek nyilvánították (Dunántúli Napló, 1956. november 26.). Egyben bejelentették, hogy a további teendők megvitatása miatt, november 28-án újabb értekezletet tartanak.

Ezt követően, mivel a labdarúgók, meg a klubok sem ismerték a követendő irányt, mindenféle átmeneti, áthidaló jellegű mérkőzéseket kezdtek szervezni. A nem túlságosan leleményes Téli Kupa nevet adták a sorozatnak, ahol különböző városi „válogatott” csapatok léptek a pályára, munkáságazatok szerint. A Pécs-Baranya (rejtvény helyett a Pécsi Dózsa) a Vasutas válogatottal, míg a Bányász válogatott a PBTC-Vasas (előbbi a Bőrgyár, de „álnéven” Pécsi Vörös Lobogóként is létezett) vegyessel mérkőzött meg (Dunántúli Napló, 1956. december 6,).

A rövid, néha nem egyértelmű cikkekből, hírekből az derült ki, hogy létrehozzák az NB III-as bajnokságokat. A megyei szintű labdarúgásra azonban nem vesztegették a nyomdafestéket. Így aztán csak következtetni lehet a szándékra, arra, hogy 1957-ban, tavasszal nem akarták megrendezni a korább harmadik vonalat. Helyette érkezett az NB III., illetve besoroló találkozók Ettől kezdve a baranyai futball a negyedik osztálynak minősült vissza, az összes többi magyar megyével együtt (Dunántúli Napló, 1956. december 13.).

Mivel közelgett Szilveszter napja, jelentős futballhírekre senki sem számíthatott. Mégis felbukkant egy, aminek azért akadt komoly üzenete. A Szigetvári Vörös Lobogó elnöksége, a tagsággal egyetértésben bejelentette, a klub felvette a Szigetvári Zrínyi Miklós Sport Egyesület megnevezést. Elcsépelt a személyválasztás, de a korábbinál mindenképpen kedvesebbnek számított a szigetvári lelkeknek (Dunántúli Napló, 1956. december 21.).

Országos értekezletet tartottak a futballisták. Ott szó esetett az alsóbb osztályokról is, de az eseményről szóló jelentés szerzője úgy írta meg a dolgot, hogy a lényeg szinte elveszett a szövegben. Már ami a megyei szintű „labdakergetést” illeti, amiben akadtak jócskán kérdőjelek (Dunántúli Napló, 1956. december 24.). Előterjesztették úgynevezett Alszövetségek megalapítását, amelyek nem ragaszkodnának a szigorú megyei földrajzi határokhoz sem, amivel nagyobb önállóságra tehettek volna szert.

Az NB III tervezett mezőnyéről folyamatosan tárgyaltak az érintettek. Arról volt szó, miszerint a harmadik vonalban indulhat Baranyából a Pécsbányatelepi Bányász, a Szigetvári ZMSE, a Pécsi Haladás (PEAC), valamint a Pécsi Vasas. A megyei alosztályba kívánták besorolni a következőket: Pécsi DVAC, Pécsi Traktor, Pécsi BTC, Mohácsi TE, Pécsi Építők, Pécsi Postás, Komlói Béta-akna, Szigetvári Kinizsi, Pécsvárad, valamint Pécs bajnokcsapata, a városi bajnokságból. A Hidasi Bányász a Véménddel együtt közölte, közlekedési okok miatt átkéri magát a szekszárdi csoportba. A mohácsiak ragaszkodtak Pécshez, de felmerült a Hidasi Bányász egyesülése a Bonyhádi Vasassal. Hasonló terveket szövögetett a Szigetvári ZMSE a Szigetvári Kinizsivel. Szóval fortyogott a dolog rendesen, már-már zavaros futballéletről adhatunk számot, így, utólag (Dunántúli Napló, 1957. január 9.).

Már az 1957–1958-as (őszi–tavaszi) szezon is terítékre került a sajtóban. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) úgy döntött. a megyei I. osztályú csapatok tavasszal osztályozó mérkőzések keretében döntik el, kik lesznek jogosultak az új kiírásban az NB III-as nevezésre (Dunántúli Napló, 1957. február 14.). Vagyis a megszokott megyebajnoki vetélkedés „ünnepélyes keretek” között elmaradt. De a klubok többsége ragaszkodott a hivatalos tétmérkőzések megtartásához, ezért született ilyen öszvérszerű megoldás, a történelem, meg a politika forgatagában.

A Délnyugati Alszövetség megtartotta az NB III-as jogért kiírt meccssorozat sorsolását. A baranyaiakat két csoportba osztották be, azokban amúgy nyolc-nyolc szakosztály játszotta le a mérkőzéseket. Pécsi csoport (csak Baranya képviselőivel): Szigetvár, Pécsi DVAC, Pécsi BTC, Pécsi Kinizsi, Pécsi Vasas, PEAC. Bajai csoport: Mohács, Hidas, Pécsi Építők, Szászvári Bányász, Pécsi Postás (Dunántúli Napló, 1957. március 4.). (Akadt egy Hunyadi néven említett formáció, de a származásáról nem számoltak be. Vélhetően más területről került be a sorba!).

A korábbi megyei klubok tehát az NB III-ért indultak harcba. Emellett a helyi szövetség elkészítette az alosztályi beosztást is. Erről annyit, nem minősíthető megyei I-nek, hanem „valaminek”. A csapatnevekből ez ki is derül, de egyes titkok megfejtésére nem vállalkoznánk, a „Ki kicsoda?” játékában. A lista: Pécsvárad, Porcelán, Cementipari, Kokszművek, PVSK II, Kesztyűgyár, Hosszúhetény, Spartakusz, Urán SC, Elektromos. Akad közöttük világos, meg sötét folt is (Dunántúli Napló, 1957. március 7.). De itt fel is adhatjuk a reményt a szálak kibogozására! Bele kell törődnünk, hogy valódi baranyai pontvadászat nem létezett. Persze nem örökre tűnt el a vetélkedés, hogy valami jót is írjunk az aggódóknak.

De még lehetett fokozni az angolok által „ködszurkálásnak” nevezett tevékenységet. Az alszövetség kiírt két csoportot, a vidéki klubok számára is. A Keleti csoport mezőnye: Sátorhely, Villány, Vasas I Bányász (mondjuk ők pécsiek), Károlymajor (Kislippó), Szederkény, Töttös, Versend, Bóly, Lánycsók, Dunaszekcső. Nyugati csoport: Nagyharsány, Csobokapuszta, Sellye, Szentlőrinc, Beremendi Építők, Beremendi ÁG, Vajszló, Baksa, Szentegát, Siklós.      

(Források: Dunántúli Napló, heti tudósítások, cikkek, 1956-ból, 1957-ből.)