A Baranya vármegyei I. osztályú labdarúgás bemutatása - 1957-1958

Labdarúgó Baranya megyei I. osztály, 1957–1958-as-es évad

A bajnokság sorszáma, 1951-től: 7.

Az osztály besorolása: 4. (az NB I, NB II, NB III mögötti).

A bajnokság lebonyolítási rendje: őszi-tavaszi rendszer.

A bajnokság rajtjának ideje: 1957. augusztus 25.

A bajnokság befejezésének ideje: 1958. június 29. 

A bajnokságba benevezett csapatok száma: 15 meg még 1, versenyen kívül.

A bajnokságot befejezett csapatok száma: 14 (A Pécsi Építők visszalépett) meg még 1, versenyen kívül.

Települési megoszlás: Hidas (1), Komló (1), Pécs (9, de 1 versenyen kívül), Pécsvárad (1), Sellye (1), Szászvár (1), Szentlőrinc (1), Villány (1).

Bajnok: a Porcelángyár.

Kieső: a Pécsi Építők (mert visszalépett), de a Pécsi Traktor is kimaradt a következő kiírásból.

A Porcelángyár lett a befutó, első esetben nyertek

Az Alosztályi sorsolást elnézve elmondhatjuk, jelentősen átrendeződött az osztály, De ez nem meglepetés, mert az ’56-os súlyos történelmi események után, 1957-es tavaszi idény el is maradt, Baranya megyében. Pontosabban, különböző osztályokban eldöntötték a csapatok, kinek lesz joga elindulni az NB III-ban. Igen, megalapítottak egy új osztályt, a harmadik vonalat. Ebből következően, a Baranya megyei I. osztály eggyel hátrébb csúszott a rendszerben. A baranyai bajnokság a negyedik vonalba „süllyedt” vissza.(Dunántúli Napló, 1957. augusztus 11,).

A rajton a Pécsi Építők–Pécsvárad mérkőzésen 3:3-ra végeztek a nagyérdemű felek. Mivel a pécsváradiak újoncok voltak, számukra kifejezetten sikeresnek volt mondható az elindulás (Dunántúli Napló, 1957. augusztus 28.).

Alapos leckét kapott otthon a Pécsi Kinizsi, a Vasas I Bányásszal szemben, hiszen 0:4-re végződött a bajnoki találkozó. Meglepetésként hozta a sajtó, hogy a Szentlőrinc 3:1-re bizonyult jobbnak a Pécsi Építőknél. Ami igaz is lehet, ha hozzátesszük, a lőrinciek új szereplői voltak a sorozatnak (Dunántúli Napló, 1957. szeptember 3.).

Végre eljött a pillanat, amikor megtudhattuk, miképpen kell megírni a hatalmas „semmit”. Pécsi Porcelán–Villányi Traktor 8:1. De a lényeg csak ezután következett. „A Porcelángyár minden csapatrészében felülmúlta a villányiakat.” Ez egy idézet az egykori újságból. Azért ezt lehetett sejteni a végeredményből is. A másik sem rossz! Pécsi Postás–Sellyei Szpartakusz 6:1. „A szünet után feljavuló Postás megérdemelten győzött.” Alig gondolták volna az olvasók! (Dunántúli Napló, 1957. szeptember 10.).

A Pécsi VSK II vezette a táblázatot az Alosztály I-ben, ahogyan éppen „csúfolták” a Baranya megyei I. osztályt. Kár, hogy mindezt csak versenyen kívül tették a vasutasok, hiszen a mérkőzéseik nem számítottak bele ténylegesen az állásba. Ettől függetlenül: PVSK II–  Szentlőrinc 3:0. A második félidőben mindkét csapatból egy-egy embert leküldött a játékvezető, de nem azért, mert sokan túl voltak (Dunántúli Napló, 1957. szeptember 17.).

Gólt szerzett a Pécsvárad, mindjárt kettőt is. Ez annyiban érdekes, hogy összesen 11 esetben vették be az ellenfelek hálóját, vagyis nem ők adták az osztály gólkirályát az év végén. Pécsvárad–PVSK II 2:3. Sajna, ez a dupla még bele sem számított abba a kevésbe, ráadásul szerzői is ismeretlenek, nem közölték nyomtatásban (Dunántúli Napló, 1957. szeptember 24.).

A postás mindig kétszer cseneget – ezt jól tudhatjuk egy filmcímből. Azonban, a Postásnak néha ötször nyomják meg a gombot. Ezt támasztja az az alábbi példa: Pécsszabolcsi Bányász–Pécsi Postás 5:1. Igaz, a vendégek tartalékosan léptek pályára. Biztos sok volt a kézbesíteni való, abban tizedelődtek meg, de alaposan (Dunántúli Napló, 1957. október 1.).

A 85. percben még a Hidasi Bányász vezetett a PVSK II ellenében. Azonban, végül még a döntetlent sem tudták megcsípni, az ellenfél fordított, a második vágányon is érkezett egy gól, amivel 2:1-re alakult a végjáték. A szentlőrinciek ellenben hiába várták a Villányt, az ellenfél egyszerűen nem érkezett meg vendégségbe, aminek az oka ismeretlen. Legalábbis a sajtóból nem lehetett megtudni, miért maradt el a focizgatás (Dunántúli Napló, 1957. október 8.).

Megrepedt a porcelán védelme. Pontosabban: Szászvári Bányász–Pécsi Porcelán 5:1. A későbbi bajnoktól ez azért meghökkentő végeredmény. Még akkor is, ha a szászváriak végeztek a táblázat második helyén, 1958-ban, amikor lezárult a küzdelem (Dunántúli Napló, 1957. október 15,). Az állást pontosan nem lehet tudni, mert a táblázatot ősszel alig közölte az újság. Bár, azért a szurkolók bizonyára sejtették a dolgot. Ráadásul, a negyedik osztályról meglehetősen kevés hír jelent meg,

Tíz gólt is láthattak a nézők a Komlói Béta-akna–Szászvári Bányász összecsapáson. Az arányok azonban jelentősen eltolódtak, mert 7:3-mal fejeződött a gólözön. Ebből Baksa egymaga négyet mondhatott magáénak. A spotszerűségi díjat nem osztották ki a Pécsi Porcelán–Pécsi Traktor sporteseményen. A második félidőben a játékvezető négy labdarúgót állított ki, de legalább testvériesen, kettőt kettővel szemben. A hajrában a Traktor kapott egy 11-est, ám a sípos azt végül visszavonta, mert a porcelánosok addig reklamáltak, amíg szabadrúgás következhetett. Pedig még nem is volt hol visszanézni az esetet (Dunántúli Napló, 1957. október 22.).

A PEAC számára jól jött ki a lépés, a Szentlőrinc ellenben összekuszálódott lábakkal esett térdre. Ezt az eredmény is jól tükrözte, mivel 5:0-s állásnál váltak el a csapatok egymástól, mielőtt az öltözőbe ballagtak volna (Dunántúli Napló, 1957. október 29.).

Bár kevesen lehetnek már a Pécsi Építők megszállott drukkerei, de számukra nincsen jó hírünk. Mert a Szászvári Bányász 8:2-re „faragta le” a kőműveseket, ha egyáltalán akadt közöttük olyan szakmát űző egyén. Lassúnak bizonyult a PEAC védelme a PVSK II-vel szemben, amit a végeredmény is mutathat, mert 5:3-nál fogyott el a játékidő (Dunántúli Napló, 1957. november 6.).

Nincsen mese, a Sellye megbukott az egyetemistákkal szemben. PEAC–Sellye 5:0. A vendégek legfeljebb a következő héten húzhattak újabb tételt. A Szentlőrinc sem tudta teljesíteni a feladatot, mivel a Szászvári Bányász 6:2-es sikere felért egy kiütéssel, bár nem ökölvívást láthattak a kíváncsiak (Dunántúli Napló, 1957. november 13.).

A gólok szinte számolatlanul potyogtak a pályákon. Ebből néhány kiemelés, teljesen szubjektív módon: Pécsi Kinizsi–Villány 6:1, Vasas I Bányász–Sellye 4:1, PVSK II– Szászvár 6:2. De ennél érdekesebb, hogy a Pécsi Építők–Porcelángyár találkozó elmaradt. Ennek oka az Építők visszalépése volt (Dunántúli Napló, 1957. november 21.).

Fejes és Kékesi fejenként ötöt-ötöt vágott. Azért ez szinte példátlan a labdarúgás egyetemes történetében is, de a megyében feltétlenül az. A Pécsi Postás–Pécsvárad 12:0-s kivégzésszerű sportrendezvényen történt mindez. Emellé még Lukács és Spiesz egy-egy ízben szerzett találatot. Ehhez képest a Szászvár „csupán” 10:0-ra páholta el Sellyét. De azon a találkozón Ditrói hatig meg sem állt a gólgyártásban (Dunántúli Napló, 1957. november 26.). Longauer négyese már szinte „szóra sem érdemes”, a Porcelángyár–Szentlőrinc 6:2-es mérkőzés során.

A versenyen kívül induló PVSK II a fiatal csatárai révén legyőzte a későbbi bajnok Porcelángyárat. A vége 2:0, de a táblázatban ez csak az utolsó utáni sorban szerepelt, ahol a Vasút teljesítményét értékelték (Dunántúli Napló, 1957. december 3.).      

A hosszú pihenőt még sikerült megtoldani. A Baranya megyei labdarúgó alszövetség (az első szót kivéve végig kisbetűvel leírva) közölte, hogy a március 23-ra kiírt rajt elmarad. Minderről az időjárás tehetett, ami olyan zordnak számított, hogy nem lehetett rúgni a labdát a szabadban (Dunántúli Napló, 1958. március 23.).

Feltehetően még egy hét készülés hiányzott a pécsváradiaknak, a tényleges rajt pillanatához képest. Mert a PVSK II–Pécsvárad 7:0-s csata eléggé egyoldalúan sikeredett számukra (Dunántúli Napló, 1958. április 1.). A Pécsi Kinizsi meglepetésre 2:0-lal tudta le a Porcelángyár elleni fellépését.

Bizonyára ittak pár sört a komlóiak, miután legyőzték a pécsi sörösöket. Komlói Béta-akna –Pécsi Kinizsi 3:0. Baksa (Komló) kiváló formában védett, sokat tett a sikerért (Dunántúli Napló, 1958. április 15.).

Minden előjel nélkül kitört a gólszegénység. Hat találkozón csupán 12 esetben rezdültek meg a hálók. Üde kivételnek számított az adott héten a Villány–Szentlőrinc 2–1-es összecsapás. Annyit még megtudhattunk, hogy szentlőrinci Mátét a játékvezető a második félidő 34. percében leküldte a pályáról (Dunántúli Napló, 1958. április 22.).  

A Sellye–Hidasi Bányász találkozót nevezte az újság a nap meccsének. A hazaiak 2:1-re nyertek. Akadt azonban más különlegesség is. A PVSK II–Villány 8:1-es sportrendezvényen Vig hat gólt ér el, Vajda 2-ig jutott (Dunántúli Napló, 1958. április 29.).

A szentlőrinciek fáradtan mozogtak a tudósítás szerint. Ami meg is látszott a végeredményen. Ugyanis, Pécsi Kinizsi–Szentlőrinci Traktor 7:2 (Dunántúli Napló, 1958. május 6.). A kritikus 77. percben Kiss I a kiállítás sorsára jutott, utánrúgásért. A találkozót Mozsgai vezette, 500 néző előtt.

Védelmi csőd ideje köszöntött be három pályán is. Pécsi Kinizsi–Sellye 6:0. Villány–Pécsvárad 6:0. Vasas I Bányász–Szentlőrinc 7:0. Mindenki gondoljon, amit akar, ha kedveli valamelyik csapatot. Egyéb részletek úgyis alig akadnak (Dunántúli Napló, 1958. május 20.). Bár, nem tagadhatjuk, Pernecker II három gólig meg sem állt, Pernecker I egyet tett be a közösbe. Éljen hát a két Pernecker!

Ötöt a nulla ellen. A vendég Porcelángyár alaposan odavágott a pécsváradiaknak. A vége 5:0-ra alakult, amivel szépet lépett a gyári brigád a bajnoki cím felé (Dunántúli Napló, 1958. május 27.).

Úgy mehetett haza az 500 néző, hogy nem látott gólt. Pécsi Postás–Pécsi Porcelángyár 0:0. A postások voltak a lelkesebbek, a gyáriak meg a technikásabbak. Ebből aztán nem született egy találat sem (Dunántúli Napló, 1958. június 4.). De erről senki sem tehet, néha pont ilyen a futball.

Otthon „betlizett” a PEAC, vagy az ütőlapok a Hidasi Bányász kezében voltak. A 2:4 legalábbis erre utal. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy az egyetemisták szereztek vezetést, akkor igazán kontrasztos a vége. Sokkal rosszabbul jártak a pécsváradiak, hiszen Pécsszabolcson beleszaladtak egy hetesbe, amire nem akadt válaszuk. Magyarul: Pécsszabolcsi Bányász–Pécsvárad 7:0 (Dunántúli Napló, 1958. június 16.).

Nagyon elakadt egy mélyebb barázdában a Pécsi Traktor. A PVSK II ezt jól használta ki, a 8:0 alapján elég komoly fölényben lehettek a vasutasok. Folytatódott a Pécsvárad vesszőfutása, 4:0-ra buktak el a Pécsi Postás otthonában (Dunántúli Napló, 1958. június 24.).    

Sima 0:0-ként is jellemezhető lenne a PEAC–Pécsszabolcsi Bányász ütközet, de nem az volt ám. A pécsszabolcsi Bán ugyanis a 88. percen elhibázott egy 11-est, ami egy pontjába került a vendégeknek. Éppen annyiba, amivel megelőzhették volna a 2. Szászvárt, beérve a bajnok Porcelángyárat. Igaz, a nyertesnek jobb volt a gólaránya. Akadt egy hivatalos végeredmény, a PVSK eredményei nélkül, meg egy másik, azzal kibővítve. De mi ez utóbbit csendben feledjük el, mert ez nem kedvezett a 1. helyezettnek (Dunántúli Napló, 1958. július 1.).

A Pécsi Porcelángyár együttesében szerepeltek (többnyire utónév nélkül): Amon, Balázs, Hámon, Longauer, Kovács, Mészáros, Orovicza, Potocsár, Szalontai Lajos, Szentesi, Vida, Vidrédi.

(Források: Dunántúli Napló, heti tudósítások, cikkek, táblázatok, 1957-ből, 1958-ból.)