A Baranya vármegyei I. osztályú labdarúgás bemutatása - 1958-1959

Labdarúgó Baranya megyei I. osztály, 1958–1959-es-es évad

A bajnokság sorszáma, 1951-től: 8.

Az osztály besorolása: 4. (az NB I, NB II, NB III mögötti).

A bajnokság lebonyolítási rendje: őszi-tavaszi rendszer.

A bajnokság rajtjának ideje: 1958. augusztus 31.

A bajnokság befejezésének ideje: 1959. június 29. 

A bajnokságba benevezett csapatok száma: 16.

A bajnokságot befejezett csapatok száma: 16.

Települési megoszlás: Hidas (1), Komló (1), Mohács (1), Pécs (7), Pécsvárad (1), Sellye (1), Szászvár (1), Szentlőrinc (1), Szigetvár (1), Villány (1).

Bajnok: a Komlói Béta-akna.

Kieső: a Sellye, valamint a Szentlőrinc.

Első alkalommal került a bajnoki cím Komlóra

A Pécsújhegyi Bányász egyesült a Pécsbányatelepi Bányásszal. Ezzel örökre eltűntek a baranyai labdarúgás történetéből, ellenben létrejött a Pécsi Bányász. Mindez azért is érdekes, mert a süllyesztőbe került együttesek korábban szereplői voltak a megyei I. osztálynak (Dunántúli Napló, 1958. augusztus 14.).

Elkészült megyei I. osztály sorsolása. A bajnokság 1958. augusztus 31-én kezdődött meg. Időbeni, utólagos csúsztatás, hogy mindez mikor is jelent meg (Dunántúli Napló, 1958. augusztus 17,).

Mínuszban, de alaposan „bekezdett” a Pécsvárad, a Pécsi Postás vendégeként. A 6:0 azt jelezte, nem voltak egy súlycsoportban a mérkőző felek a bajnoki rajton (Dunántúli Napló, 1958. szeptember 2.).

Átugrottak a szomszédba, Szigetvárra a Szentlőrinc labdarúgói. A távolság okán akár bringával is mehettek volna. De ott annyira „megrakták” őket, hogy csak zsákszámra tudták hazavinni a gólokat. A Szigetvár–Szentlőrinc 13–0-s eredmény a hazaiaknak hozott szerencsét. Ebből következően, a fordítottja nem igaz a kijelentésnek (Dunántúli Napló, 1958. szeptember 9.).

Sajnos egy szűkszavú jelentésből pont az maradt ki, ami manapság az egyik legizgalmasabb kérdés lehetne. A Pécsi Postás–Szászvári Bányász 3:3-as találkozó során, a második félidőben a vendégek sportszerűtlenül viselkedtek, elveszítették a fejüket. Ennek következtében Katona, Török társaságában a kiállítás sorsára jutott. Ennél persze komolyabb tények is vesztek már el a megyei labdarúgás históriájában, mégis jó lett volna megismerni a részleteket (Dunántúli Napló, 1958. szeptember 16.). A szentlőrinci védelem ugyan nem javult fel jelentősen, ám legalább a támadók jelezték, azért ők is pályán voltak. Pécsi Kinizsi–Szentlőrinci Traktor 5:3.

A következő héten valami lehetett a levegőben, mivel sem a Dunántúli Napló, sem a Népsport nem közölte a soros forduló eredményeit. Legalábbis ezt állíthatjuk többszöri átböngészés után is. A sorsolás még olvasható, de az eredmények már nem! Akadt helyette ellenben ökölvívás, bár azt most, itt nem részletezzük (Dunántúli Napló, 1958. szeptember 24.). Igaz, annyit azért sikerült „kihámozni”, miszerint a Pécsi Postás döntetlenre végzett. Előtte családi estet tartottak, ahol a labdarúgók a pohár fenekére néztek. Ismerve párszáz labdarúgót, meg néhány postást, ezt a rágalmat utólag is kategorikusan kénytelenek vagyunk visszautasítani!

 A korábbi feddésre rácáfolt a Pécsi Postás, hiszen a Hidasi Bányászt 7:2-re „tarolták le”. A zöld-fehéreknél az egyik játékos, Kőnig (más források szerint König) Mihály háromig meg sem állt a góllövésben, Fejes kettőt vágott, Spiesz és Gál egy-egy villanással segített be a termelésbe (Dunántúli Napló, 1958. szeptember 30.).

A Szentlőrinci Traktor–Pécsi Porcelángyár 0:6-os végeredménye után súlyos kritikát kaptak a hazaiak. A sajtóhír arról szólt, a lőrinciek rendkívül gyenge teljesítményt nyújtottak. Azt már csak utólag tehetjük hozzá, annyira rossz volt a csapatuk, hogy még magukat sem tudták volna megverni, talán egy döntetlent kihúztak volna (Dunántúli Napló, 1958. október 7.).

 Százötven drukker bizonyára csóválta a fejét, miközben elindult hazafelé. A Pécsváradi KSE –Hidasi Bányász 2:8 végeztével a vesztesek túl nagy bulit bizonyára nem rendeztek az akkoriban még falusi rangban jegyzett településen. Somogyvári szerezte a váradiak két gólját, ami rendben is lenne. De a másik ágon elért találatokat nem írták meg. Vagy, a helyi tudósító nem ismerte őket (Dunántúli Napló, 1958. október 14.). A Pécsi Kinizsi fél tucatnál állt le a Sellyei Szpartakuszt fogadva. Kinizsi–Sellye 6:0, azaz nem sikeredett szorosra az összecsapás. Ugyanakkor, három perccel a vége előtt „betermelt” góllal nyert a Komlói Béta-akna 4:3-ra a Pécsi Porcelángyárral szemben.

A 8. őszi fordulót követően a Mohácsi TE állt a bajnokság élén, a maga 13 pontjával (kétpontos rendszerben). Eggyel kevesebbel hárman üldözték őket, a PEAC, a Pécsi Kinizsi, meg a Komlói Béta-akna állt a sorban az éllovas mögött. Mohácsi TE–Pécsvárad 3:0, szóval a „busók” remekül meneteltek (Dunántúli Napló, 1958. október 21.).

A játéknap legnagyobb meglepetését szászváron láthatták a kilátogatók. Legalábbis a sportoldal szerkesztője szerint mindenképpen. Szászvári Bányász–Hidasi Bányász 0:3. Bányászbánat, kontra bányászöröm, ki-ki választhatott magának közülük, ha kedve tartotta. Ha meg nem, akkor mehetünk is tovább a históriában (Dunántúli Napló, 1958. október 28.).

A szigetváriak elrontották a Traktor játékát. Szigetvári ZMSE–Pécsi Traktor 4:0. A következő eredmény ellenben „jól hangzik”, kár, hogy nem igaz! Ugyanis az jelent meg az újságban, miszerint a Pécsszabolcsi Bányász–Szentlőrinci Traktor mérkőzés 10:6-ra végződött. De kiderült, pusztán nyomdahiba történt, vagyis helyesen, a táblázat alapján 10:0 lett. Ami könnyen hihető is (Dunántúli Napló, 1958. október 4.).

Szünetig mások számára megnyugtató előnyt szerzett a PEAC, de nekik szokás szerint kevésnek bizonyult a dupla. Mert ismét elfogyott az erejük, a Hidasi Bányász végül 2:3-mal, meg két ponttal mehetett haza. Akár pontot is szerezhetett volna a Szentlőrinc, de kiderült, mégis esélytelenek voltak. Ugyanis a Pécsvárad elleni „kirándulást” egyszerűen lemondták. Mint mások a taxit szokták, ha olyan a kedvük (Dunántúli Napló, 1958. november 11.).

Mesebeli szám a hetes, de nem ebben a két esetben. Mert a Pécsi EAC–Mohácsi TE 7:0 maga volt a valóság, miképpen a Komlói Béta-akna–Pécsi Traktor 7:1 sem a képzelet szüleménye. Nem úszta meg ennyivel a Szentlőrinc Szászvárott, ahol 9:0 után elgondolkodhattak a vendégek a csúf jelenen, meg a kilátástalan jövőn egyaránt (Dunántúli Napló, 1958. november 25.).

Az amúgy 10. helyezett Szászvár alaposan eligazította a majdani bajnok Komló Béta-akna munkásait. Ugyanis nagyon verték a cseppet sem esélytelen rendezőket. Komló–Szászvár 2:5. Szerencsére a „totógyilkos” meccsre nem lehetett fogadni, mert sokan buktak volna rajta (Dunántúli Napló, 1958. december 2.).

A nem túl acélos Pécsvárad 4:0-ra lépte le a sellyei vendégeket. Alsóházi pontokért ment a harc, ami egyenlőtlenre sikeredett. A Szentlőrinc viszont folytatta szörnyű sorozatát. Hidason hatot számoltak rájuk, vagyis a kiütés elmaradt. Hidas–Szentlőrinc 6:0. De azért ez sem volt kevés!  

Egy izgága alak megütötte Hévizi partjelzőt, mert az szerinte össze-vissza, már-már felelőtlenül legyezgetett a zászlójával. Ezért aztán 0:2-nél, a 78. percben, a tervezettnél korábban fejeződött be a Szentlőrinci Traktor–Pécsi Traktor mezőgazdasági, ágazati összecsapás. Vagyis inkább lett belőle valódi csapás, sportszerűtlen keretek között (Dunántúli Napló, 1958. december 16.).

Köszönet Szabó Józsefnek, így, ismeretlenül is. Mert a maga korában egy kimondottan nagy írást közöltek az ő tollából, a megyei csapatok felkészülésével kapcsolatban. Az eredeti cikket ezen szöveges rész végén mindenki megtekintheti, elolvashatja (Dunántúli Napló, 1959. február 1.).

A bajnokság március 1-én indult meg. Kezdődhetett új félév, a Szentlőrinc maradt a régi. Pécsi EAC–Szentlőrinc 3:0. Bizonytalan védelem, gyenge támadósor, ez a sikertelenség biztos receptje. A 80. percben a Porcelángyár már 4:1-re vezetett a Szigetvárral szemben, otthon. Ebből lett aztán 4:3, vagyis feljöttek a vendégek, de sokra nem jutottak vele (Dunántúli Napló, 1959. március 3.).

A Mohácsi TE nem kímélte ellenfelét, 5:0-ra végzett a csapat a Sellyével szemben, megtépázva ezzel a másik fél önbizalmát. A Komlói Béta-akna ellenben csupán 1:0-ra verte a Szentlőrincet. A látogatók meglepően nagy ellenállást mutattak a későbbi bajnokkal szemben (Dunántúli Napló, 1959. március 10.).

Bányász ütötte a bányászt, szigorúan sportszerű keretek között. Ugyanis: Pécsszabolcsi Bányász–Hidasi Bányász 4:0. A szentlőrinciek viszont az elmúlt héthez képest egy nullával toldották meg a végeredményüket. Pécsi Porcelán–Szentlőrinc 10:0. A jelentés a kárvallottak kapusát, Tóth II-t emelte ki. Ezek után már sejthetjük, milyen lehetett a játék összképe (Dunántúli Napló, 1959. március 17.).

A Mohács ugyan 4:0-ra, fölényesen verte a Pécsszabolcsi Bányászt, de ez itt kevésbé érdekes tény. Mivel történt más is! A 88. percben Rónai (Pécsszabolcs) meg akarta ütni a játékvezetőt, amiért kiállították. Érzelmi indíttatása ismeretlen maradt, nagy bánatunkra. A Szentlőrinc megszerezte a sorozatban az első, egyben utolsó bajnoki pontját is. Szentlőrinc–Villány 1:1 (Dunántúli Napló, 1959. március 24.).

Hetet egy csapásra – mint a mesében. De a villányiaknak rá kellett ébredniük arra, ami velük történt a komló dombok között. Komlói Béta-akna–Villány 7:0. Igaz, a két 11-esből, ami a látogatókat sújtotta, az első túl szigorú ítélet lehetett. Az viszont alaposan megfogta a vesztésre ítélt felet a továbbiakban (Dunántúli Napló, 1959. április 7.). A PEAC csatárai egy sor helyzetet elpuskáztak, de azért még győztek. Pécsi EAC–Porcelángyár 4:1.

Szépen megosztoztak a gólokon a mohácsi támadók. Kispál (4), Hein (2), illetve Bánfai (2). A másik oldalon meg semmi. Ebből fakadóan: Mohácsi TE–Pécsi Traktor 8:0. Szentlőrincen „zajlott az élet” rendesen. Szentlőrinci Traktor–Pécsi Postás 0:4. Azonban nem tartott 90. percig a meccs, mivel a kiállított hazai focista, Máté II a játékvezetőt tettleg bántalmazta, bár a perc nem derült ki az újságból (Dunántúli Napló, 1959. április 14.).

Sajtótörténeti pillanatként fotó jelent meg egy megyei I. osztályú mérkőzésről. A PEAC– Villány meccs lett a kiválasztott, de a képet nem közöljük, mert abból alig látszik valami. A nyomdatechnika még nem volt tökéletes, ezért maradjunk az írott megállapításnál. Viszont a Pécsi Postás 2:1-re verte a Komlói Béka-akna együttesét. A Szigetvári ZMSE ezzel szemben 2:0-ra „lebirkózta” a Pécsi Traktort, amivel egy pontra megközelítette az éllovas komlóiakat. Fokozva az izgalmakat, a pécsi alakulat Pécsi MEDOSZ Erdőgazdaság néven lépett fel (Dunántúli Napló, 1959. április 28.).

Mivel a Komló már megint botlott, kikapott 1:0-ra a vendég Pécsszasbolcstól, ezért nagy esélyt kapott a Szigetvár. De a Zrínyi labdarúgói már az 1. percben gólt kaptak a Szászvárral szemben, hazai pályán, így nem ugorhattak az élre a tabellán (Dunántúli Napló, 1959. május 13.). A Szentlőrinc Pécsváradon megkapta a 100. bajnoki gólját. Pécsvárad–Szentlőrinc 3:1. Ennek a szorgalomnak a szurkolóik bizonyosan nem különösebben örültek.

Pécsváradról csupán 1 ponttal távozott a Komló egy 0:0-s meddő erőlködést követően. A Postás ezt kihasználva átvette a vezetést az osztályban. Amihez kellett az is, hogy 4:0-ra megüsse a Villányi Traktort, a saját, pécsi pályáján (Dunántúli Napló, 1959. május 20.).

Magához tért a Komlói Béta-akna, amit a Pécsi Traktor (máskor MEDOSZ, de amúgy Erdőgazdaság, csak győzzük követni a cikázásukat) bánt igazán. Mert 6:2-re páholták el őket. A Szászvári Bányász futball-leckét adott a Szentlőrincnek, 8 oktatógóllal, miközben egyet sem kaptak a nyertesek. Az élen a Pécsi Postás tanyázott, mert 2:1-re bizonyult jobbnak a Sellyénél (Dunántúli Napló, 1959. május 26.). Vasas I. Bányász–Pécsi Kinizsi 1:0. A vesztes két büntetőt is elhibázott, az ellenfelük meg értékesítette azt az egyetlent, amit kapott a bírótól.

Hárman is 37 pontot gyűjtöttek az első 26 fordulóban. Közöttük a gólarány határozta meg a pillanatnyi sorrendet. 1. Pécsi Postás; 2. Komlói Béta-akna; 3. Pécsszabolcsi Bányász. Valami nem stimmelt Vasas I. Bányász–Szentlőrinci Traktor találkozóval kapcsolatban. Ugyanis a vendégek csak akkor érkeztek meg a helyszínre, amikor játékvezető, valamint a közönség tagjai már távoztak. Érthetetlen módon a felek elkerülték egymást (Dunántúli Napló, 1959. június 2.).

Pontra azonosan várta a folytatást a Pécsi Postás, illetve a Komlói Béta-akna. Mindkét együttes 39-et mondhatott magáénak. Pécsi Postás–Pécsszabolcsi Bányász 3:1. Komlói Béta-akna–Vasas I. Bányász 8:0. Utóbbi azt üzente, a komlóiak komolyan pályáztak az aranyéremre (Dunántúli Napló, 1959. június 9.).

Az elől lévők nem hibáztak, maradt a pontazonosság. Komló–Mohács 2:1, Pécsi Postás–Pécsi Traktor 5:0. Nagyon beleszaladt a pofonba a Sellye Szászváron. A 10:1 felért egy szédítő csapással, amitől hazáig csengett a fülük a fiúknak (Dunántúli Napló, 1959. június 16.).

Kétszer 1:1, ami semmit sem oldott meg. A Hidas–Komló, no meg a Pécsvárad–Postás mérkőzéseket követően nyitva maradt a kérdés, semmi sem dőlt el a nagy párharcból. Mohács–Szentlőrinc 9:0. Még számolni sem volt könnyű a találatokat (Dunántúli Napló, 1959. június 23.).

Tovább nem lehetett halogatni a dolgot, eldőlt a bajnoki cím sorsa! Komlói Béta-akna– Szigetvári ZMSE 3:2. Szászvári Bányász–Pécsi Postás 3:2. A pécsiek buktak el a hatalmas versengésben, a Komló lett a legjobb a megyében, az I. osztályban (Dunántúli Napló, 1959. június 30.).

A Komló csapatában szerepeltek (sajnos utónév nélkül, hiányosan): Baksa, Bocsor, Csordás II, Deák, Farkas, Hamvas, Horváth, Király, Somogyvári, Szám, Tóth.  

(Források: Dunántúli Napló, heti tudósítások, cikkek, táblázatok, 1958-ból, 1959-ből.)