Elhunyt a legendás mohácsi gyúró, Szabó László

- Úgy kerültem a pályára, hogy egy közeli ismerősöm megkérdezett, nem vállalnám-e el az NBII-es ificsapatnál a technikai vezető szerepét. Dárdai Feri volt az edző, akivel ismertük egymást látásból, és amikor elmentünk hozzá, annyit mondott, hogy ha hétvégén tudok, már mehetek a csapattal. Másfél évig voltam a csapat intézője, ebből egy évig az MTE pályán dolgoztam, majd kikerült az ifi és a serdülő csapat is Újvárosba - mesélt a kezdetekről Szabó László.

Fogalma sem volt, mit csinál egy gyúró, de bevállalta, és bejött.

- Mindig a felnőttek után edzettünk, és amíg nem kezdődött az edzés, addig a kapu mögötti keskeny bemelegítő részen mozogtak a fiatalok. Az egyik ilyen délutánon jött oda hozzám az MTE elnöke, Varjú István azzal, hogy szeretné, ha elvállalnám a gyúró szerepét. Nagyon meglepett, hiszen én még sohasem csináltam ilyet, sőt, még csak nem is láttam, hogyan néz ki egy gyúrás, ám megígérte, hogy minden segítséget megkapok majd.

Így lett Szabó László huszonhat évesen az első gyúró Mohácson.

„Mi van a táskádban, Zsömi? Kőműveskanál?"  

- Az embereknek fogalmuk nem volt, mi dolga van egy gyúrónak, ezért olyanokat mondtak nekem, hogy biztos meleg vagyok, mert levetkőznek előttem a focisták, meg hogy biztos kőműveskanalat viszek a táskámban, utalva az első szakmámra. Közben el sem tudták képzelni, hogy milyen, amikor tizenhat embert kell legyúrni meccs előtt, vagy edzések után. A meccs végén sokszor én is kikészültem. Mikor átmentünk a büfébe, mindig ittam egy kisfröccsöt és bizony volt, hogy le kellett tennem a poharat, és csak az ötödik próbálkozásra tudtam felemelni.

Sztorikból nincs hiány, volt, hogy lefutotta az ellenfél gyúróját

- A Szekszárddal játszottunk, és volt egy kettős sérülés a pálya túlsó oldalán. A szekszárdi gyúró és én is felálltam, vártuk, hogy beengedjen minket a játékvezető, közben azonban a nézők arra fogadtak vajon ki ér oda előbb a sérültekhez. Pár perc múlva egy üveg pezsgővel lett gazdagabb, aki rám szavazott.

- Csodálatos időszak volt, olyan helyeken jártunk, ahova más belépőt sem kapott. Ezért is volt fájó, amikor fél évre megszűnt a csapat. Hiába kezdtünk mindent elölről, nem tudtunk benn maradni az NB II-ben.

Ma már a fia gyúrja a játékosokat, ő a pálya közelébe se megy  

- Huszonnyolc évig voltam gyúró, és az az igazság, hogy elfáradtam, a fiatalok másképp gondolkodtak, őket már nem érdekelte igazán a foci, csak úgy kijártak edzésre, elvoltak. Akkor megkértek, hogy vállaljam el a takarítást és a mosást. Négy évig minden délelőtt kimostam, de szívesen csináltam, csak úgy éreztem, hogy ez már kitolás.