A Baranya vármegyei I. osztályú labdarúgás bemutatása - 1954

Labdarúgó Baranya megyei I. osztály, 1954-es évad

A bajnokság sorszáma, 1951-től: 4.

Az osztály besorolása: 3. (az NB I, NB II mögötti).

A bajnokság lebonyolítási rendje: tavaszi-őszi rendszer (egy naptári évben).

A bajnokság rajtjának ideje: 1954. március 14.

A bajnokság befejezésének ideje: 1954. október 24. 

A bajnokságba benevezett csapatok száma: 16.

A bajnokságot befejezett csapatok száma: 16.

Települési megoszlás: Hidas (1), Komló (1), Mohács (1), Pécs (9), Szászvár (1), Szigetvár (2), Véménd (1).

Bajnok: a Pécsi Vasas.

Kieső: a Véméndi SK.

Kétpontos előnnyel végzett az élen a Pécsi Vasas

Különösebben nem „recézte” a sajtó, de az új bajnokságban már csupán egy csoportban, ám 16 csapattal indult a Baranya megyei I. osztályban, labdarúgás. Tehát az átszervezések kora folytatódott. A futballvilágban számos csúcsot lehet találni, amik közül pár nagyon nem hivatalos. Ilyen például a Pécsújhegyi Bányász–Mohácsi Petőfi mérkőzés, amit egy szép vasárnapra, de reggel 8-ra írtak ki. A mohácsiaknak tehát korán kellett kelniük, ha időben ott akartak lenni a kezdőrúgás pillanatában (Dunántúli Napló, 1954. március 13.). Ha nem is varázsütésre, de azért eltűnni látszottak a hatalmas különbségek a résztvevők között. Bár ellenpéldának pont megfelelő a Komlói Építők–Pécsi Traktor 4:0-ja (Dunántúli Napló, 1954. március 17.).

A nagy fordulatnak a Szászvári Bányász lett a kárvallottja. Véménden, négy perccel a rendes játékidő vége előtt még 3:1-re vezetettek vendégként, de következett a hazaiak nagy feltámadása. A vége 3:3 lett, a ráadás perceiről nincsen hírünk (Dunántúli Napló, 1954. március 23.).

Felváltva estek a találatok a Szigetvári Kinizsi–Hidasi Bányász összecsapáson, amit végül a hazaiak nyertek meg. De nem tudhatjuk meg mennyire, mert az pont kimaradt a beszámolóból (Dunántúli Napló, 1954. március 30.).

Szerencsére semmi okunk titkolódzni. Egyszerűen nem tudjuk, ki védett a Pécsi Vasas– Szigetvári Vörös Lobogó mérkőzésen. Ez azért hálás dolog ennyi évtized távlatából, mert a hírlap szerint a hálóőr nagyban járult hozzá együttese kiütéses vereségéhez, a 6:1-hez. Igaz, a végén a Pécsi Vasas lett a bajnok, ez azért kissé enyhíti a kijelentés súlyát, már ami a hálóőr esetét illeti. De a hátvédek sem igazán lehettek a feladataik magaslatán. A Pécsi Haladás ellenben a Pécsi Traktort tángálta el, de az 5:0-hoz nem írt semmi megjegyzést a sportszerkesztő. Az, csak úgy megesett (Dunántúli Napló, 1954. április 6.).

A véméndiek kényszerből feltalálták a zárt védekezés ellentétét, vagyis a nyitottat. Idény végén utolsóként végeztek 82 gólt értek el velük szemben a vetélytársak. Ebből ötöt a Szigetvári Vörös Lobogó játékosai intézek el, egy 5:0-s meccs során. Csupán kicsivel vált szorosabbá a Szászvári Bányász–Pécsi Traktorral szembeni játszadozása. már amennyiben az 5:1 sokkal jobb, mint a másik eredmény. Számszerűleg tényleg kedvezőbb, bár dicsekedni nem igazán lehet vele (Dunántúli Napló, 1954. április 13.). 

Csoportrangadót rendeztek, a Pécsi Vasas a Szászvári Bányászt fogadta. A későbbi első helyezett 2:0-ra győzött idegenben, nagy érdeklődés mellett, de a nézőszámot nem írtak meg a sportrovatban. A Mecsekszabolcsi Bányász együttese igyekezett megutáltatni a futballt a Pécsi Kinizsi gárdájával. Legalábbis a 10:0 során a sörösök aligha élvezték a sportolást, vagy inkább a vesszőfutást. Csupán érdekesség, meg hogy a komlóiak érezzék a törődést, emlékezzünk meg róla, miszerint 4:3-ra végeztek a porcelánosokkal. (Dunántúli Napló, 1954. április 20.).

Nehéz lenne pontosan megmondani, mi volt a baranyai megyei labdarúgás legfeleslegesebb döntése. De akad egy, ami esélyes lehetne az aranyéremre. Mégpedig a futballisták szereplése az MHK (Munkára, Harcra Kész) mozgalomban. Sejthette ezt mindenki, de kötelező, vagy inkább nyomósan ajánlott volt a dolog, ezért vettek benne részt a sportkörök, természetesen „önkéntesen”, netán önkényesen (Dunántúli Napló, 1954. április 29.). (Csatolt kép.)

 A jelentés szerin nagy harc alakult ki Szigetvárott. Nem a várnál, nem a történelmi esemény során, hanem a focipályán, ahol a Szigetvári Vörös Lobogó–Mecsekszabolcsi Bányász találkozót rendezték meg. Aminek során a pályaválasztók örülhettek, mert 1:0-lal ért véget a csata. A Komlói Építők viszont szinte (szén)atomjaira szedte a Pécsújhegyi Bányászt. A 6:1 mesél minden helyett, meg aztán felvétel úgysincsen róla – sajnos (Dunántúli Napló, 1954. május 11.).

Aki még utólag sem okos, az nagyon buta! Megállapíthatjuk, hogy a bajnoki címért folytatott harc kiemelkedő epizódja lehetett a Pécsi Vasas–Haladás találkozó, ami 1:0-ra végződött. Nem pont az ott megszerzett pontokkal, de végül éppen kettő egység különbséggel vált az ősz végén a legjobbá a Vasas (Dunántúli Napló, 1954. május 18.). Tíz játéknapot követően a Komlói Építők gárdája vezette a mezőnyt 16 ponttal, egy egységgel állt mögötte a Szászvár.

Ismét hatalmas hiba történt! Már megint bántalmazták a játékvezetőt. A Szigetvári Kinizsi–Porcelángyár ellenni találkozóján, amikor a hazaiak 2:0-ra vezettek, Balázs Ferenc, a vendégek labdarúgója megtámadta a bírót, a második félidő 12. percében. Aki erre „megsértődött”, majd véget vetett a sportolásnak (Dunántúli Napló, 1954. május 25.).

Nemes egyszerűséggel kitömték a Porcelángyár hálóját. A 6:0-ra végződött esemény során a nevető fél a Mecsekszabolcsi Bányász lett. Egy döntetlenről sem feledkezhetünk meg: Pécsbányatelepi Bányász–Véménd 2:2. Bár a másodikként említett csapat a végén utolsóként végzett, de az akkor, idegenben kiharcolt egy pont még jól jött nekik a nyári szünet előtt (Dunántúli Napló, 1954. június 1.). 

Eközben a Megyei Testnevelési és Sportbizottság négy embert örökre eltiltott a játéktól, mert fő a biztonság, meg az elővigyázatosság (Dunántúli Napló, 1954. június 2.).

Egyszerre csak, mint derült égből a megadott lesgól, lecsapott a sajtó meglepetése. Mert első ízben számoltak be több eseményről is úgy, hogy még a gólszerzőket is megemlítették. Ez abban a pillanatban mindenképpen áttörésnek számított (Dunántúli Napló, 1954. június 8.)

A Mohács kapusa, Csankó jó napot fogott ki. Nehéz lett volna megjósolni, mi lehetett volna a történet vége, ha nem remekel: Pécsi Vasas–Mohácsi Petőfi 5:0. Így hát, a többi már csupán képzelőerő kérdése. (Dunántúli Napló, 1954. június 24.).

Nagy volt a tolongás a táblázat élmezőnyében, amikor befejeződött az idény fele. A 1. helyen a Mecsekszabolcs állt, 23 ponttal, mögötte a 22 pontosok jöttek, közöttük a gólarány határozta meg a sorrendet, a Pécsi Vasas, a Szászvár, valamint Komló között (Dunántúli Napló, 1954. július 2,).

A szünetet nem túlzottan nyújtottál el a csapatok. A labda július 26-án indult el ismét, a szinte végtelen útjára. Ennek örömére a Véménd „beleszaladt” egy ötösbe Szászváron, amire csak két esetben tudtak válaszolni. A vendégeknek egyre inkább kifelé állt a rúdjuk a megyei I. osztályból. A Pécsi Vasas viszont 4:1-re lelépte a Pécsbányatelepi Bányászt, jelezve, hogy bajnok arakar lenni a végén. (Dunántúli Napló, 1954. július 27.).

Hatalmas meglepetésként tálalta a sajtó, hogy a Mohácsi Petőfi–Mecsekszabolcsi Bányász mérkőzés 2:1-gyel fejeződött be. A rendezvényen 800 néző lehetett jelen. A hazaiak góljait Jaglity, illetve Késity II érte el, amire csupán Veres tudott válaszolni (Dunántúli Napló, 1954. július 30.). A Szászvári Bányász–Komlói Építők csata 4:3-ra végződött, a hazaiak a hajrában fordították meg az állást. Utána pedig az árvízkárosultakat is támogatták anyagilag.

Elromolhatott a Pécsi Traktor védelme, mert a Szigetvári Kinizsi 5:0 arányban verte el őket. Minden másik mérkőzésről írtak legalább három-négy sort, de pont erről semmit sem. Ennélfogva, a gólszerzők személyét homály fedi (Dunántúli Napló, 1954. augusztus 23.).

Haladt tovább a bajnokság, ám nem teljesen zökkenőmentesen. Egyrészt, a Komlói Építők 1:0-ra nyert a Pécsi Haladás (ma PEAC) ellenében. Másrészt viszont összesen 15 elmaradt, de korábban kiírt találkozót tartottak nyilván. Felhívták a klubok figyelmét a pótlás fontosságára, mert ha nem találtak volna megfelelő időpontokat, akkor a Megyei Testnevelési és Sportbizottság (MTSB) hivatalból jelölte volna ki a kezdést (Dunántúli Napló, 1954. augusztus 31.).

Az újság egy botrányról is beszámolt, ami a Mecsekszabolcsi Bányászt érintette érzékenyen. Annak részleteit külön is közöljük ezen szövegfolyam végén (Dunántúli Napló, 1954. szeptember 1.). (Csatolt kép.)

Tekintettel a busójárásra, a mohácsiak rendre felvonultak. Ennek ellenkezőjét tették a véméndiek Pécsett. A Vasas ellen mérkőztek, ahol a bajnokaspiráns 2:0-ra vezetett, amikor a játékvezető, a II. félidő 10. percében 11-est ítélt a hazaiaknak. Ettől a Véménd egyik labdarúgója, Veszelics Antal annyira ideges lett, hogy a büntetőhöz letett labdát „elvágta” a gazosba, jó messzire. Mire a játékvezető kiállította a fegyelmezetlen játékost, erre reagálva azonban a többiek szolidaritásból közösen távoztak, levonultak az öltözőbe. Talán attól tartottak, a társuk kifürdi az összes meleg vizet (Dunántúli Napló, 1954. szeptember 7.). Rá pár nappal a renitens sportembert négy mérkőzéstől tiltották el, a csapattagok pedig szigorú dorgálásban részesültek.

Afféle tolongás alakult ki a táblázat élmezőnyében. Történt ugyanis, hogy a Haladás–Pécsi Vasas meccs 3:2-vel ért véget, a Szászvár meg a Mecsekszabolcs ellenfeleként 3:0-lal pihenhetett meg az öltözőben. Ettől az elején sűrűbbé vált a tabella (Dunántúli Napló, 1954. szeptember 14.).

Tizenkettőt számoltak a Véméndre, tehát kiütés lett a bajnoki mérkőzés vége. A Pécsi Haladás 12:0-ával küldte haza a véméndieket, akik nem tudni miért, de végig tíz emberrel voltak a pályán. Szóval mindenkinek jutott több, mint egy „dugó” (Dunántúli Napló, 1954. szeptember 21.).

Ritka végeredmény alakult ki a Komlói Építők–Pécsi Építők sporteseményen, ugyanis a hazaiak 8:3-ra bizonyultak jobbnak a vetélytársuknál. Ami azért érdekes, mert pont a svájci világbajnokságon, szintén ’54-ben, a nyár folyamán, a magyar válogatott a csoportkörben ugyanígy végzett Nyugat-Németországgal szemben. Több hasonlóság nem akadt, mivel utána a németek világbajnokok lettek, a komlóiak viszont még megyebajnokok sem (Dunántúli Napló, 1954. szeptember 28.).

Rontott egy jót a gólarányán a Pécsi Traktor, miután befejeződött a Pécsbányatelepi Bányásszal szembeni mérkőzésük. Mivel 10:0-ra kaptak ki az erőgépesek, az addig sem fényes gólmutatójuk tovább halványult. Nyilván, a hajrára elfogyott az erejük, mert korábban „csapágyasra” hajtották magukat (Dunántúli Napló, 1954. október 7.).

A Szászvári Bányásznak – mint utóbb kiderült – a második helyébe került, hogy 1:1-re végzett a Pécsi Kinizsivel. Az elveszített pont pont hiányzott nekik a végelszámoláskor. A Pécsi Vasas hozta a „kötelezőt” a Pécsi Építők rovására, a 4:0 után kevés kérdés maradt (Dunántúli Napló, 1954. október 12.).   

Mivel a Pécsi Vasas magabiztosan verte 5:0-ra Hidasi Bányászt, ezért már mindegy volt mi lesz a végkifejlete a Pécsi Haladás–Mohácsi Petőfi találkozónak. De azért az egyetemistáknak a második helyhez még kellett a 6:0-s siker, ha már az élen nem végezhettek (Dunántúli Napló, 1954. október 26.).

A Pécsi Vasas osztályozót vívhatott az NB II-be kerülésért, de a csapat nem jutott fel. Az osztályozó utolsó mérkőzésén, Dombóváron 6:0-ra maradtak alul a Kaposvári Kinizsivel szemben (Somogyi Néplap, 1954. december 7.).

A Pécsi Vasasban szerepeltek az év folyamán (gyakran utónév nélkül): Becsei, Csiszár, Egervári, Danajka, Helesfai, Keresztes, Kiss, Kovarik Ferenc, Kutas János, Meggyes, Rákóczi, Somogyvári, Szili, Szommer, Szopka, Turbéki. Edző: Kolláth Ferenc.

(Források: Dunántúli Napló, heti tudósítások, cikkek, táblázatok, illetve Somogyi Néplap, 1954-ből.)