Játék a háromszáz éves tölgyfák alatt: a 2016-ban megszűnt felsőszentmártoni csapat Hercegszántóval vívott újjászületési mérkőzést, népzenei kísérettel, tamburaszó és horvát dallamok mellett. Helyszíni riport a Hátsó füves futballmentő túra rendhagyó, baranyai állomásáról.
Felsőszentmárton–Hercegszántó…
Horvát örökrangadó Dél-Magyarországon, a Szabad Föld-kupa két egykori győztesének csatája, vagy ha úgy tetszik, a falusi futballagónia két áldozatának találkozása. A túlélésért vívott küzdelemben Hercegszántó áll jobban: bár az egyetlen magyar aranylabdás, Albert Flórián szülőfaluja a 2020–2021-es idényre visszalépett a megyei harmadosztályú szerepléstől, az átmeneti megingás után talpra állt, és éppen a felnőtt csapat bajnoki elfoglaltsága miatt Felsőszentmártonra is csak az öregfiúk-gárdáját tudta küldeni. A mintegy hatszáz lakosú baranyai településen bezzeg hét éve hiába várják a feltámadás napját, pedig Szolga József, a helybeli születésű és a felsőszentmártoni pályán nevelkedett horvát kisebbségi képviselő megmondta: ha összejön tizenhat aláírás a lapon, amelyen a csapatba jelentkező, részvételüket megígérő fiatalok jelentkezését gyűjti, azonnal benevez a Baranya vármegyei III. osztályba. Az utolsó nyáron, 2016-ban végül nyolc név sorakozott a papíron, a harmincfős játékoskeretből ennyien vállalták volna a stabil részvételt. Az induláshoz kevés, a bosszúsághoz éppen elegendő.
„Hogy látok-e esélyt az újrakezdésre? Lehetek őszinte? Nem… – mondja Kovácsevics Csaba, aki falubeliként 1986-as leszerelése után, 19 évesen vette át a felsőszentmártoni futball szervezését, és intézte a csapat ügyes-bajos dolgait a kilencvenes évek végéig, manapság pedig az NB II-ből éppen kiesett Szentlőrinc SE tulajdonosaként lát rá a belső folyamatokra. – A nyolcvanas évek elején, a mi időnkben 170 tanuló járt a felsőszentmártoni iskolába, manapság nagyságrendekkel kevesebb. Nemrég jártam egy demográfiai konferencián, ahol a baranyai lakosság öregedéséről és a tendenciákról szólva elmondták, a megyében huszonöt százalékkal kevesebb az újszülött, mint a 18 éves. A folyamatokat jelzi, hogy a kétezres évek óta Felsőszentmárton negyven kilométeres körzetében – megszámoltam! – tizenhét csapat szűnt meg. Aprófalvas vidékről beszélünk, ahol ráadásul az is nehezíti a futballszervezést, hogy a kilencvenes években még aktív termelőszövetkezetekkel együtt a mecénások is eltűntek. Más idők jártak akkor, valahogy a játékosok is jobban szerették a futballt, szerettek együtt lenni. Pécstől Felsőszentmárton hatvan kilométer, mégis jó néhányan jártak ki a városból a heti három esti edzésre meg a hétvégi meccsre. Tudom, felgyorsult a világ, de akkor még nem az ment, mint manapság, hogy a meccs után mindenki megeszi a pizzáját, aztán rohan a dolgára.”
A teljes cikk az alábbi linken olvasható:
https://hatsofuves.nemzetisport.hu/horvat-vilag-baranyaban/
Képek az eseményről:
Címkék: