Két új csapat indulhat

A Hit Gyülekezetének, illetve tagjainak a sport, az egészséges életmód iránti elkötelezettségét Baranyában nem kell sokáig taglalni. Elég Gera Zoltán, Ángyán Norbert vagy éppen Mink Olivér nevét megemlíteni, akik régóta felvállalt követői az egyházi közösségnek, ugyanakkor a sportág, a megyei futball lelkes munkatársai. Tegyük hozzá, hogy mintegy húsz évvel ezelőtt a pécsi kispályás bajnokságban már indult egy gárda Misinai Sasok néven, amely kifejezetten felekezeti alapon szerveződött.

-   Nem idegen egymástól a vallás és a sport, futball – erősítette meg Grósz Szilárd, a nevezni szándékozó nagypályás felnőttcsapat egyik főszervezője.
A közösségépítés egyik eszköze a labdarúgás, ezt a gyülekezetünk is támogatja. Húsz évvel ezelőtt már létrejött a Dávid-kupa, amely az egyházunk országos tornája volt. Ezeken a tornákon a rendszeresen kiemelkedő csapatok, a Balatoni Vihar vagy éppen a pécsi Misinai Sasok rengeteg sikert ért el úgynevezett külső, mások által is szervezett tornákon is. A Balatoni Vihar azért is kedves a szívemnek, mert édesapám, a balatonfüredi gyülekezet vezetője segítségével jött létre, és én is tőle kaptam hitbéli és sportbéli elkötelezettségemet.

-  Hogy lett ebből egy újraéledő pécsi csapat?

-  Rengeteg köszönhetek a futballnak, megjártam a korosztályos válogatottat, a szombathelyi akadémiát, végül Pécsen, a PEAC-ban kötöttem ki, ma már ide köt minden. Egy-két éve kispályán kezdtük újraéleszteni a pécsi hagyományokat, amiben közösségünk vezetője, Dr. Hack Péter is támogatását fejezte ki felénk. Kezdetben négy-hat játékosunk volt, ez mára húszra duzzadt, úgyhogy döntöttünk, Mink Olivér szakmai vezetésével belevágunk a nagypályás bajnokságba. Tudni kell, mi mindig Isten dicsőségéért játszunk, akár győzünk, akár kikapunk, ráadásul mindenhonnan olyan visszajelzést kapunk, szimpatikus csapat vagyunk.

-   Ez azért önmagában kevés. Kell hozzá anyagi háttér, infrastruktúra, no és a szurkolók sem ártanak…

-   Kezdjük az infrastruktúrával! PEAC-os múltamnak köszönhetően előrehaladott tárgyalásokban vagyunk volt klubommal, hogy a pályájukon játszhassuk a hazai meccseinket, ráadásul az ottani családias légkör biztos megfogja a szurkolóinkat is. A koronavírus miatt ezek a megbeszélések lelassultak, de nekünk például azért is lenne remek helyszín, mert a gyülekezet vasárnaponként délelőtt tíz órától onnan mintegy 300 méterre tartja Istentiszteleteit, és egy kedvező, délutáni kezdésre sokan átjöhetnének szurkolni. Miután pásztorunk, Hack Péter támogatásáról biztosított bennünket, illetve többen is jelezték felénk, hogy szponzorálnának bennünket, nem hinném, hogy anyagi nehézséget okozna egy megye III-as csapat fenntartása, a szakmai háttérről Mink Olivér és Ángyán Norbert személyében már említést tettem.

-  De kihagyta Gera Zoltánt…

-   Remélem, szurkolóként néha feltűnik, de más irányú elkötelezettségei miatt tőle többet nem várhatunk. Bár biztos sok szurkolót vonzana egy Gera, Ángyán, Mink trió a csapatban…

Almamelléken sem most találkoztak először a labdával, már 1986-tól jegyzik a csapatot, kétszer megfordultak a megyei másodosztályban is, közel jártak hozzá, hogy a Magyar Kupában élvonalbeli csapatot fogadjanak.

-   A történet azért összetettebb – vágott bele Szubotics Miklós, az almamelléki futball motorja.
– A község inkább négy település szoros együttműködése, hiszen Csebény, Ibafa és Horváthertelend a közvetlen vonzáskörzetünk, és érdekesség, de éppen Horváthertelenden virágzott fel először a sportág a Felvidékről betelepítetteknek köszönhetően. Lényeg, hogy ma is népszerű a futball, mindenki úgy emlékszik vissza, hogy remek hangulatú meccseket rendeztünk Almamelléken.

-  Mikor is?

-   Legutóbb két éve, akkor volt utoljára csapatunk. Szóval pályánk van, szerintem viszonylag gyorsan játékra alkalmassá tehetjük, lehengereljük, gondozzuk a gyepet, lefestjük a kapukat, rendbehozzuk a kispadokat, ezek nem megoldhatatlan feladatok.

-  Vannak megoldhatatlanok?

-   Mindent nagyon át kell gondolni. Csak három dolgot említek, egy csapatnak kell húsz garnitúra mez, cipő, kell anyagi háttér, no mármost a környéken alig akad erős vállalkozó, és legutóbb az önkormányzat is bérleti díjat kért az idegenbeli meccsekhez a buszért.

-  Akkor hogyan tovább? Lesz-e egyáltalán játékos?

-  Azt gondolom, a település futballszerető közege tud olyan nyomást gyakorolni az önkormányzatra, hogy változtasson az álláspontján. Mert az biztos, hogy szeretik a futballt errefelé, rengeteget járunk meccsekre, mondjuk én Honvéd szurkoló vagyok, de legutóbb a PMFC – Paks kupamérkőzésre is megtelt egy kisbusz, és mondhatom, mindenki élvezte az egyébként tényleg magas színvonalú találkozót. Kár, hogy a Pécs nem tudott nyerni, pedig megérdemelte volna.

-   De ettől Almamelléken még nem lesz futball…

-   Ezért is mondom, hogy mindent alaposan át kell gondolnunk, pillanatnyilag az érdeklődés, tapogatózás stádiumában vagyunk, rettentően bízom benne, hogy ősztől már hazai meccsre járhatnak a helyiek.